OKOS & MOBIL
Frissítve: 2014.10.21.

Az okostelefonok lenyomják a kompaktokat?

Úgy tűnik, a könnyű okostelefonok mázsás teherként nyomják agyon a klasszikus kompakt gépeket, de a robosztusabb és többet tudó társaiknak sem jut sok levegő... Az sem kizárt – bár minden érintett tagadja –, hogy néhány ikonikus óriáscéget a hirtelen kihalás veszélye fenyeget. Azok után is, hogy az utolsó száz év minden megpróbáltatását és világégését túlélték. Dávid itt is legyőzi Góliátot?

Az elemzők bármily tisztelettel is gondolnak a világmárkákra, a Canontól a Ricohig, mindez nem segít, hiszen erre a piaci területre is egyre jellemzőbb, hogy összeomlóban a kereslet és drasztikusan csökken a cégek bevétele.

 

Nyilvánvaló, vészterhes felhők gyülekeznek a kameraipar felett – miközben, s ez fájdalmasan ironikus, olyan fantasztikus hajtóműveket vallhat a magáénak, mint a világ első full frame, tükör nélküli gépe, a Sony Alpha A7/A7R vagy a retro szerelmeseinek szívét megdobogtató, tükörreflexes Nikon Df és még sorolhatnánk…

 

Mindenesetre önmagán jóval túlmutató hír, hogy a fotóira legkényesebb National Geographic egyik fényképésze, Jim Richardson skóciai munkája során Nikon helyett egy iPhone 5S-szel dolgozott, teljes elégedettséggel.

 

Célozz és felejtsd el…

 

Míg a fotók és videók rögzítésére alkalmas okos telefonok szinte szárnyalnak, a klasszikus „célozz és lőj” gépek vonzereje lassan elpárolog. Ahogy egy elemző fogalmazott, ezek a „célozz és felejtsd el” kamerák egy láthatár nélküli lesikló pályára kerültek… Valóban ilyen rossz a helyzet? Nos, néhány évvel ezelőtt, a csúcson, több mint 34 millió kamerát adtak el ebből a kategóriából világszerte. 2013-ban azonban alighanem csak 14 milliót, vagyis a felénél is kevesebbet…

 

A smartphone-ok elsöprő erejű hatása a fényképezőgépek piacán már szembetűnő, s ezzel a kihívással az iparág óriásainak gyorsan szembe kellene nézniük és megfelelően válaszolniuk. Miközben nem az okostelefon az egyetlen, ami fejfájást okoz a számukra...

 

A beruházások átka

 

A nagyok, mint például a Canon, a Nikon, az Olympus és a Sony az elmúlt évtizedekben saját s önálló gyárakat építettek, hogy kielégíthessék a digitális - köztük a népszerű kompakt - fényképezőgépek iránti keresletet. Egyrészt milliárdokat költöttek a gyárakra Európában és főleg Ázsiában, másrészt – ha olcsón is –, de több ezer alkalmazottat foglalkoztattak. (Ez most valóságos katasztrófa, ha azt vesszük, hogy mindeközben más cégek okosan – mint az Apple – a beszállítókra támaszkodnak, és csak nagyon közvetetten felelősek az azoknál fellelhető, olykor visszás állapotokért.)

 

Ha a globális gazdasági válság és az okos telefonok előre törése miatt visszaesik a bevétel, s nem jut kellő pénz az infrastruktúra fenntartására és a fejlesztésre, ha mindez párosul a valutaingadozással és az egyre gyakoribb természeti katasztrófákkal – mint megtörtént –, akkor a cégek menedzsmentjének nem marad más választásuk a túlélés érdekében, mint hogy gyárakat zárjanak be és alkalmazottakat bocsássanak el. Ezt teszi most például a Panasonic is, aki 3 chipgyárától is megszabadul. Mindez szörnyen és keményen hangzik, de ha nincs más alternatíva, csak a csőd…? Intő példáért nem kell messzire tekinteni. Az 2012-ben csődbe ment Eastman Kodak 1976-ban még az amerikai piac 90 százalékát birtokolta... a csőd előtt utoljára 2007-ben termelt profitot.

 

Amikor farkast kiáltanak…

 

Az igazi gond mégis az, hogy a cégek többsége mindeközben ragaszkodik az eredeti termékköréhez és célkitűzéseihez, a nadrágszíj szorosabbra húzása közben is arról álmodozik, hogy egyszer csak majd a régi szép idők visszatérnek…

 

Persze, amikor farkast kiáltanak, és a menedzsment megremeg, a lehetőségekhez képest gyorsan előrukkolnak valami meglepő vagy akár nagyon is hasznos újdonsággal, hogy megállítsák a lejtőn lefelé való száguldást… A Sony out-of-the box ötlete méltán vívott ki óriási érdeklődést, hiszen a QX10/QX100 kamera-objektív kombinációja okostelefonhoz csatlakoztatható. A koncepció tapsot érdemel, de a gyakorlatban nem is olyan zökkenőmentes és pofonegyszerű a használata, mint ha pusztán csak magával az iPhone-nal készülne a kép és lenne megosztva a barátokkal.

 

Ahogy egy angol szakíró fogalmazott, egy kicsit olyan ez, mintha a „célozz és lőj” gyártók férjhez akarnának menni (pontosítsunk: ha a vizuális hatást vesszük alapul, akkor olyan, mintha be akarnának nősülni) az okostelefonokhoz. A képminőség ezzel a megoldással persze, hogy sokkal jobb, de talán mégsem úgy és annyira, hogy sok-sok ezer felhasználónak megérné, mert bizony ez a kombinációs lehetőség még elég drága. A Sony erőfeszítése azonban így is példás és dicséretes.

 

Éppen esedékes volt már a Wi-Fi/NFC technológia megjelenése is, igaz, ezt a képességet csak a drágább masinák biztosítják. Az NFC kompatibilis eszközök érintés nélküli gyors azonosítása és összekapcsolása, valamint a pergő adatátvitel kétségkívül előnyös és hasznos. A wifi pedig a tágabb kommunikációs kör elérését teszi lehetővé. Igény is van rá, de alighanem nagyobb visszhangot és keresletet indukált volna a fényképezőgépek körében, ha 3-4 évvel ezelőtt jelenik meg.

 

A fogyasztó öröme

 

És mi, fogyasztók, mit érzékelünk a gyártók kapaszkodásából és küzdelmeiből? Elvileg jól járunk. A minőségi kompakt és DSLR fényképezőgépek egyre jobbak és többet tudnak, miközben az árak érezhetően apadnak – igaz, senki ne várja azt, hogy a full-frame modellek is követik majd e példát… várhatóan hosszú ideig nem lépik át a maguk szabta, lélektani árhatárt.

 

De az alapkérdésre, alighanem, semmi sem tudja visszájára fordítani az adott választ: lehet-e egy kompakt fényképezőgépnek versenyezni egy okos telefon kamerájával akkor, ha maga a telefon, igaz némi hűségnyilatkozattal terhelve, nem kerül többe 30-60 ezer forintnál, s az általa készített képek a felhasználók kilencven százalékának bőven megfelelnek…

 

Nyitófotó: DX30. sony.eu

Betöltés...
(1)
Pozitív értékelés (1) Negatív értékelés (0)

Ez is érdekelhet: