OKOS & MOBIL
Frissítve: 2015.09.12.

Túl sok képet készítünk?

Kitt és katt az életed? Vigyázz, még ha tűéles képeket is csinálsz, az okostelefonok kamerája elhomályosítja az élményeidet. De ha nem emlékeket gyűjtesz, hanem így kommunikálsz, akkor kicsit más a helyzet.

Fotózunk. Koncerten és fürdőszobában, konyhában és tengerparton, napnyugtakor és ébredéskor, és rögtön meg is osztjuk a barátainkkal. Hadd lássa mindenki micsoda élmény volt látni a Mona Lisát a Louvre-ban, vagy Pizza Margheritát sütni a konyhában.

 

Dokumentáljuk az életünket, hogy így vegyük elejét az emlékeink fakulásának. Sőt, automatára is állíthatjuk a kamerákat, így aztán szinte minden pillanat megörökíthető.

 

Hol is?

 

A memóriánkban biztos nem.

 

Friss kísérletek és kutatások szerint a fényképek valójában károsítják a memóriánkat. Mert nem arra figyelünk, hogy mi történik, nem a pillanatot éljük át és raktározzuk el, ezt a kameránkra bízzuk. Ám a kép nem lesz igazán képes felidézni bennünk pontosan azt, ami történt, mert nem magára az eseményre vagy a látványra, hanem annak rögzítésére koncentráltunk.

 

Ha túl sok képet készítünk, ha mindent meg akarunk örökíteni, amit fontosnak érzékelünk, akkor kimaradunk az élményből. A fotózás értékvesztő hatását a kutatók kísérletekkel is bizonyították. Sokan a kamerát mintegy külső memória-eszközként használják, állítja Linda Henk, a Fairfield Egyetemen kutatópszichológusa a BBC Newsnak megszólalva:  Tudattalanul is úgy gondolják, majd a kamera emlékezni fog arra, amit láttak és átéltek, így nem is kell részt venniük a dolgok átélésében és érzelmi feldolgozásában.

 

A fotózáskor ugyanis megoszlik a figyelem, és pont ez az, ami nem kedvez a memóriának.

 

Persze van kivétel is.

 

Ha egy kép elkészítésére különös gondot fordít a fotós, ha ráközelít, nézőpontot vált, leguggol vagy arrébb áll a megfelelő kép elkészítése érdekében, vagyis ha nemcsak a képrögzítés sebességére, hanem a kép megkomponálásra is koncentrál, akkor épp ellenkező az eredmény. Mivel foglalkozott, törődött a témával, az rögzül is.

 

Hajdan, a digitális kamerák előtti világban, az ember fia óvatosan és megfontoltabban exponált. Be kellett osztani azt a 36 képkockát. Nem lövöldözött senki vaktában, hiszen elég drága volt a képek előhívatása.

 

Ez volt az a kor, amelyben a fénykép valóban az emlékek felidézést is szolgálta, az ünnepi alkalmak megörökítését, a családi közösség erősítését, dokumentálását.

 

 

Ma már más a helyzet. A fiatalok a fotókat, az adott pillanatok megörökítését kommunikációs eszközként használják.

 

Nem emlékeket gyűjtenek tehát, hanem pillanatokat életnaplóznak. Azonnal meg is osztják barátaik és ismerőseik körében. Nem az emlékeket, hanem önnön identitásukat próbálják kifejezni, a pillanatnyi helyzetüket rögzítik és szórják világgá. Itt és most: itt vagyok, ezt csinálom és így érzem magam. Mivel a megosztás kölcsönös, a baráti kötödéseiket is erősítik. És egy másik dimenzióba, tágabb összefüggésbe helyezi az adott képet.

 

Betöltés...
(4)
Pozitív értékelés (4) Negatív értékelés (0)

Ez is érdekelhet: